Tóra vagy folyóra? (…parasztvakítás magyar módra..)

Tóra lesz vagy folyóra? -hangzik a kérdés, mikor csónak után érdeklődöm egy készítőnél, gyártónál. 

Miért? Mi a különbség? -adom a tudatlant.  Belemegyek a játékba, hagyom, ássa  csak minél mélyebbre abba a csapdába magát, amibe engem akart bevinni.  Hagyom, hogy elmondja a folyóra ilyen, és ilyen kell, amíg a tavi az, stb., stb. Mindenkinek megvan a maga ideológiája, miért ilyen az igazi csónak, és a másik miért nem jó Dunára, Tiszára, Balatonra, vagy bárhova.  Ha elég szemtelenül hazabeszél, felteszek egy jól irányzott keresztkérdést, majd megvárom, míg hadovál egy sereget, és végleg befesti magát a sarokba. Akkor, ha kedvem tartja, belemegyek a vitába, ha nem, elköszönök.

Mert három dolog számít. Csak három dolog:

-hányan kell, hogy beleférjenek biztonsággal (és miféle üzemmódban)

-a meghajtás módja (azaz lesz-e motor és mekkora)

-mekkora hullámok közé szánjuk

            Honnan a tavi-folyami ellentét?  Az ellentét máshol keresendő, mégpedig vevő érdeke és a kereskedő-készítő érdeke között. A készítők zöme hazai vizekre van felszerelkezve. Az ott szokásos, és arrafelé elterjedt, népszerű formát készíti. Ez vagy jó, vagy csak volt ideje megcsontosodó hagyománnyá válnia. Olykor az egyetlen ok, hogy háromszáz éve is egyszerűen lehetett sufniban tákolni azt a formát. Ma már sokkal alkalmasabb formák készülhetnének. Mindenki igyekszik minden más készítőt kizárni a választékból. És miben is különböznek? Mi az, amit az egyik meg tud tenni és a másik nem? Egy ilyen dolog van, mégpedig, hogy amelyik a folyónál lakik, az nem lakik tónál és melyik tónál honos, az nem lakik folyónál jobbára. Ennél világosabb és jobb kapaszkodót ki is kereshetne? Ki is merne ellenvéleménnyel fellépni egy a horgásztanya büféjében legnagyobb szaktekintéllyel bíró, igazi, békebeli szakival, aki még csónakot is szokott „csinálni”…Nem azért járunk a tanyára, hogy kötekedjünk. Választunk olyan csónakot, ami a helyi értelmiségnek tetszik, még meg is köszönjük egy sörre meghívással a segítséget.  Nem kockáztatjuk, hogy „szőrös-talpú nem helybéliként” emlegessenek és a „máshol vásárolt csónakba” végezve-végezze a büfében kapható sör. Sajnos több „szubkultúrában” elő-elő fordulhat, hogy ehhez hasonló, marketing módokon állítják elő a helyi készítők felé kialakuló lojalitást.

            Persze minden vidéknek megvan a maga hagyománya. Sereg formai és méretválasztásnak jó oka van, a mit bírunk egyáltalán tákolni okon kívül is. A Balatonhoz a leveles csónak, a Tiszához a felhúzott orrú ladik úgy tartozik hozzá, mint horgászáshoz a hal.  Amikor egy szaki-spori tavi és folyami érveit hallgatjuk, magunk is a helyi élet részesei lehetünk, és ez mindig ünnep léleknek.  Ám amikor a reklámcélból bolondítás elkezdődik, az elveszi a helyi hagyományok báját.